Vitathatatlan, hogy többnyire a személyes találkozás a kommunikáció legjobb módja. Telefonálhatunk, írhatunk emailt, sms-t, sőt Skype-olhatunk is, de a legjobb, ha szemtől szemben beszélgetünk. Ezért is jelentette ki Pál a rómaiaknak írva, hogy személyesen szeretne találkozni velük. Tudatni akarta, hogy elmegy hozzájuk, méghozzá milyen céllal.

Róm 15:20-27 verseiben mivel indokolja Pál, hogy korábban még nem járt Rómában? Miért döntötte el mégis, hogy odamegy? Érvélésében a missziónak mennyire központi a szerepe? Mit tanulhatunk a szavaiból a misszióról és a bizonyságtételről? Milyen érdekes – és fontos – pontot fogalmaz meg az apostol a 27. versben a zsidókról és a pogányokról?

A pogányok nagy misszionáriusa folyamatos késztetést érzett arra, hogy új helyekre vigye el az evangéliumot, ahol pedig az evangélium már gyökeret vert, ott másokra bízta a munkát. A kereszténység hajnalán, amikor még kevés volt a munkás, Pál jelentős missziós erejének elfecsérlése lett volna, ha olyan területeken tevékenykedik, ahol az evangélium már ismert volt. „Azt tartottam becsületes dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismert volt, hogy ne mások rakta alapra építsek, hanem amint meg van írva: Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik nem hallották, meg fogják érteni” (Róm 15:20-21, ÚRK).

Pál nem szándékozott letelepedni Rómában, mert az volt a célja, hogy elvigye az evangéliumot Hispániába (a mai Spanyolország területére). Vállalkozásához pedig a római keresztények támogatását remélte elnyerni.

A misszió kérdését illetően milyen fontos elvet mutat az, hogy Pál egy már megalapozódott gyülekezet segítségére számított az új területen végzett evangelizációja során?

Olvassuk el ismét Róm 15:20-27 szakaszát! Figyeljük meg, milyen erősen vágyott az apostol arra, hogy végezze a szolgálatot! Téged mi ösztönöz? Mi motiválja a tetteidet? Mennyire fakad szívből a szolgálatod?