Milyen szövetségi ígéretet tett Isten Ábrahámnak 1Móz 12:1-5 szakaszában? A pátriárka ezt hogyan fogadta?

Isten Ábrahámnak tett első ígéretei az Ószövetség legnagyobb hatású részei közé tartoznak. E versek mind Isten kegyelméről szólnak. Az ígéreteket Isten adja, nem Ábrahám. A pátriárka nem tett semmit, amivel elnyerte, kiérdemelte volna Isten tetszését, és arra sincs utalás, hogy az Úr valamilyen formában Ábrahámmal együttműködve jutott volna közös megegyezésre vele. Egyedül Isten az, aki ígér, Ábrahámtól pedig mindössze azt kéri, hogy higgyen szava biztos voltában. Nem csupán bizonytalan reménykedést várt el tőle, hanem olyan szilárd hitet, ami abban is megmutatkozott, hogy Ábrahám hajlandó volt elhagyni szélesebb családja körét (hetvenöt évesen!), úgy indult el a földre, amit Isten neki ígért. „A Teremtő megújította megváltó szándékát az Ábrahámra és rajta keresztül minden emberre kimondott ťáldássalŤ. Ádámot és Évát ťmegáldottaŤ a Paradicsomban (1Móz 1:28; 5:2), majd ťmegáldotta Noét és fiaitŤ az özönvíz után (1Móz 9:1). Így tette egyértelművé korábbi ígéretét az emberiséget megváltó, a gonoszt elpusztító és a Paradicsomot helyreállító (1Móz 3:15) Megváltóra vonatkozóan. Isten megerősítette szavát, hogy egyetemes érvényű tette által megáld ťminden népetŤ” (Hans K. LaRondelle: Our Creator Redeemer. Berrien Springs, Mich., 2005, Andrews University Press, 22-23. o.).

Ábrám tíz évig várt a megígért fiúgyermek születésére. Milyen kérdések fogalmazódtak meg benne Isten ígéretét illetően (1Móz 15:1-6)?

Könnyű Ábrámot idealizálni, a hit emberének képzelni, akiben soha nem merült fel egyetlen kérdés vagy kétely sem. A Szentírás azonban egészen más képet fest. Ábrám valóban hitt, út közben azonban kérdései is voltak. A hite fejlődő hit volt. Mint az apa, akiről Mk 9:24 versében olvashatunk, alapjában véve ő is azt mondta Istennek 1Móz 15:8 versében, hogy „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” Erre válaszul Isten kegyelmesen biztosította Ábrámot ígérete komolyságáról, amikor formálisan is szövetségre lépett vele (1Móz 15:7-18). Ebben a szakaszban nem az a meglepő, hogy Isten szövetségre lép Ábrahámmal, inkább az, amennyire hajlandó volt leereszkedni ezért. Az ókori Közel-Kelet uralkodói elzárkóztak attól, hogy kötelező érvényű ígéreteket tegyenek szolgáiknak. Isten azonban nemcsak a szavát adta, hanem amikor átment a levágott állat testének darabjai között, ígéretét jelképesen a saját életével garantálta. Mint tudjuk, végül Jézus az életét adta a Golgotán, beváltva, amit fogadott.