Leterítette Isten az Időt
életünk elé, mint egy szőnyeget,
tudatosan vagy öntudatlanul
szövögetjük belé az éveket,
mert ahogy a percekből az órák,
órákból napok, hetek, hónapok
megismétlődő ábrái közé
egy-egy történés élénk színt rakott,
úgy alakul rajza életünknek
a sok csomóból gyors egymásután
kusza esztendők vetületein
az Isten felé fordult oldalán!
Mert Ő mindig az egészet látja,
nem a részletekben elveszendőt,
élet-mintánk szövögetéséhez
Ő ajándékoz egy-egy esztendőt,
míg a sok csomó és bog között is
– bárhogy dúl a motívumok harca –
Ő látja már, hogy ábrázolódik
az ember Fiának Krisztus-arca.