Olvassuk el a következő szakaszokat! Mit mond Péter ezekben a versekben a világi és az egyházi vezetésről? Miként viszonyuljanak a keresztények mindkettőhöz? Hogyan vonatkoztathatjuk a szavait a saját helyzetünkre, bárhol éljünk is?

1Pt 2:11-21

1Pt 5:1-5

Péter olyan korban élt, amelyben időnként a világi és a vallási hatóságok is üldözték a keresztényeket. Ez még nagyobb nyomatékot ad mindannak, amit Pállal együtt megfogalmaz a vezetők helyes szerepéről (1Pt 2:13-17; Róm 13:1-7). Mind Péter, mind Pál szerint maga Isten állította helyükre a vezetőket, hogy visszatartsák azokat, akik rosszat akarnak tenni. Természetesen előfordul olyan is, amikor az uralmon levő erőkkel van a baj. Péter idejében a keresztényeknek éppen ezzel kellett szembenézniük, és hosszú éveken át a helyzet csak egyre súlyosbodott.

Viszont általában a jó kormányzat a törvény, a rend és a közbiztonság őre. Még ma is láthatunk példákat a jog és a rend felborítására, és ilyen esetben óriási szükség van a helyesen működő kormányzatra. Való igaz: a jó kormányzat Isten egyik legnagyobb áldása, amit csak adhatott az emberiségnek!

Péter kétségkívül osztaná Pál meggyőződését, miszerint a helyes egyházi irányítás is fontos. Pál felszólít: „Azonban minden illendően és rendben történjék” (1Kor 14:40) a gyülekezeti istentiszteleteken. Péter pedig arra kéri az egyházi vezetőket, hogy „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját” (1Pt 5:2), méghozzá alázattal és gondoskodóan. A helyi gyülekezeteket jól kell vezetni. A jó vezetőnek elképzelése van a jövőről, egységet teremt és képessé tesz másokat arra, hogy Isten dicsőségére használják lelki ajándékaikat.

1Pt 5:5 versében az áll, hogy öltsük fel az alázatosságot. Hogyan tanulhatunk meg alázattal viszonyulni egymáshoz? Mit tehetünk egyénileg mi magunk azért, hogy ez jellemezze az emberi kapcsolatainkat?