2Pt 3:8-10 versében hogyan felel az apostol a csúfolódók érvére? Mit mond, ami még most is segít megérteni, hogy Krisztus miért nem tért eddig vissza?

Péter a világ változatlanságának érvére válaszol. Emlékezteti hallgatóit: nem igaz, hogy a világ nem változott a teremtés óta. (Figyeljük meg, Péter egyenesen visszamegy az Igéhez mint hiteles forráshoz!) A kirívó gonoszság időszaka után Isten özönvízzel pusztította el a földet (2Pt 3:6). Az özönvíz pedig nagyban megváltoztatta a világot, ami a mai napig úgy is maradt. Ezek után Péter elmondja, hogy a végső pusztítás nem víz, hanem tűz által következik be (2Pt 3:10).

Majd hozzáteszi: „egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap” (2Pt 3:8). Péter ekkor Zsolt 90:4 szavain gondolkozhatott: „Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel” (RÚF). Vagyis nekünk más fogalmaink vannak az időről, mint Istennek. Tehát óvatosnak kell lennünk az idővel kapcsolatos megítélésünkben!

Emberi szempontból Krisztus visszajövetele valóban késni látszik. Mi viszont csak emberi nézőpontból látjuk a dolgokat. Isten szemszögéből nézve nincs késlekedés. Sőt, Péter szerint azért kaptunk még időt, mert az Úr így mutatja ki a türelmét. Nem szeretné, ha bárki is elveszne (2Pt 3:9). Azért adta az időtöbbletet, hogy sokak megtérésére lehetőséget biztosítson.

Viszont Péter figyelmeztet is bennünket: nem élhetünk vissza Isten türelmével, nem halogathatjuk a Jézussal kapcsolatos döntésünk meghozatalát. Az Úr napja olyan váratlanul jön el, mint éjjel a tolvaj. Valószínűleg arra számít a tolvaj, hogy éjszaka majd észrevétlenül el tud osonni. Az Úr napja valóban váratlanul jön el, viszont nem marad észrevétlen! „…az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak” (2Pt 3:10) – mondja Péter. Üzenete hasonlít Páléra: „Íme, most van itt a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja” (2Kor 6:2, RÚF)!