„De helyesnek tartom, hogy míg e földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amit a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentett nekem” (2Pt 1:13-14, új prot. ford.).
Oscar Cullmann 1956-ban rövid tanulmányt írt A lélek halhatatlansága vagy a holtak feltámadása?: Az Újszövetség tanúbizonysága címmel. Érvelése szerint a feltámadás gondolata összeegyeztethetetlen a lélek halhatatlanságának elméletével. Továbbá azt is megfogalmazta, hogy az Újszövetség egyértelműen a holtak feltámadása mellett foglal állást.
Később azt írta, hogy „Egyetlen másik írásom sem váltott ki ekkora lelkesedést vagy ilyen heves ellenkezést.”
Olvassuk el 1Kor 15:12-57 szakaszát! Pál szerint mi történik, amikor az ember meghal?
A legtöbb újszövetség-kutatót meggyőzte Cullmann igazáról az, amit az Újszövetség a halálról és a feltámadásról mond. Az Ige valóban a feltámadás gondolatát tanítja, és nem a test halálát túlélő, halhatatlan lelket. Pál például 1Thessz 4:16-18 verseiben azzal bátorítja a szeretteiket elvesztőket, hogy nyugodjanak meg: amikor Jézus visszajön, feltámasztja a halottakat. 1Kor 15:12-57 szakaszában hosszabban ír a feltámadásról. Azzal kezdi, hogy rámutat: a keresztény hit Jézus feltámadásán alapszik. Ha Jézus nem támadt volna fel, akkor hiábavaló lenne hinni benne. Krisztus azonban valóban feltámadt a halálból – mondja Pál –, azoknak a zsengéjeként, akik elaludtak. Ez teszi lehetővé a hívők számára, hogy majd ők is feltámadjanak.
Pál 1Kor 15:35-50 verseiben beszél a testi feltámadásról. Szembeállítja a feltámadáskor kapott új testünket a jelenlegivel. Mostani testünk halandó, a feltámadáskor kapott testünk viszont sosem hal meg.
Összegezve, amikor az Újszövetség a halálról beszél, akkor azt a feltámadás, nem pedig a lélek halhatatlanságának összefüggésében teszi. Fontos ez a háttérismeret a számunkra, ha 2Pt 1:12-14 verseit olvassuk.
Letöltés |