SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Sámuel 11:4; Róma 6:1-11;

Galata 2:20; 1Péter 3:8-12; 4:1-11

„Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön” (1Pt 3:12).

A Biblia írói ismerték az emberi bűnösség valóságát. Hogy ne ismerték volna? A világ tele van vele. Mellesleg tudatában voltak saját bűnösségüknek is (1Tim 1:15), pontosan tudták, hogy milyen súlyos is valójában. Végtére is a bűn problémájának megoldására kell csak gondolnunk – Jézus Krisztus keresztjére. Ennyire mély és átható a bűn jellege.

A Biblia írói azonban Krisztusnak az életünket átformáló hatalmával is tisztában voltak, amely új emberré alakít át.

A héten Péter tovább halad ezen az ösvényen: a keresztények új, Krisztusban levő életével foglalkozik, amelyet azután nyernek el, hogy átadják magukat neki és megkeresztelkednek. Olyan nagy lesz a változás, hogy mások is felfigyelnek majd rá. Péter nem állítja, hogy a változás mindig egyszerű. Valójában arról beszél, hogy testben szenvednünk kell (1Pt 4:1), mert így érhetjük el a megígért győzelmet.

Péter azt a témát folytatja, ami áthatja a Bibliát: a Jézusban hívő ember életében meglévő szeretet valóságával foglalkozik. Leírja, hogy „a szeretet sok vétket elfedez” (1Pt 4:8). Ha szeretünk, ha megbocsátunk, azt tükrözzük vissza, amit Jézus tett és tesz értünk.