Olvassuk el 1Pt 1:13-21 szakaszát! Ezek szerint mi ösztönözzön a keresztényi magatartásra?

Az „annakokáért” szó, amellyel 1Pt 1:13 kezdődik, megmutatja, hogy az utána következők a korábbiak folytatatásaként értendők. Ahogy a tegnapi tanulmányban láthattuk, Péter épp Isten kegyelméről és a keresztények Jézus Krisztusba vetett reménységéről beszélt (1Pt 1:3-12).

Ennek a kegyelemnek és reménységnek az eredményeképpen buzdítja az olvasóit, hogy készítsék fel elméjüket (1Pt 1:13, RÚF). Azaz, mivel üdvösséget nyernek Jézusban, készüljenek fel gondolatban arra, hogy erősen álljanak meg és legyenek hűségesek (1Pt 1:13).

Olvassuk el 1Pt 1:13 versét! Mit jelent teljes egészében a Jézusban kinyilatkoztatott kegyelemben reménykedni?

Péter határozottan állítja, hogy hitünk egyedül Jézusban nyugszik. Majd kihangsúlyozza, hogy a keresztényektől elvárható a magatartás egy bizonyos szintje, az üdvösségre jutás következményeként. Megnevezi a keresztényi magatartás mögött meghúzódó három fő indítékot: Isten jelleme (1Pt 1:15-16), a közelgő ítélet (1Pt 1:17) és a megváltás ára (1Pt 1:17-21).

Isten jelleme az első, ami keresztényi magatartásra késztet – így lehetne összefoglalni: Isten szent. Péter 3Móz 11:44-45 szakaszából idéz, amikor felszólít: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok” (1Pt 1:16). Tehát Jézus követőinek szintén szentnek kell lenniük (1Pt 1:15-17)!

A keresztényi magatartás második ösztönzője az a felismerés, hogy a szent Isten mindenkit részrehajlás nélkül meg fog ítélni, a tettei alapján (1Pt 1:17).

A harmadik indíték a keresztény megváltás nagy igazságából ered. Ez azt jelenti, hogy áron vétettünk meg, igen magas áron: Krisztus drága vérén (1Pt 1:19). Péter kihangsúlyozza, hogy Jézus halála nem a történelem egy véletlen eseménye volt, hanem amit Isten már a világ alapítása előtt elrendelt (1Pt 1:20).

Mi késztet arra, hogy keresztények legyünk? Mit válaszolnánk és miért, ha valaki megkérdezné: „Miért vagy keresztény?” Beszéljünk erről szombaton a csoportban!