Olvassuk el Róm 8:15-17, 1Jn 5:12 és 2Kor 5:5 verseit! Miért lehet üdvbizonyosságunk, ha már elfogadtuk Krisztust Üdvözítőnknek? Mi az alapja ennek a bizonyosságnak?

A Szentlélek vezeti a bűnöst Jézushoz. Helyettes halála megbékéltet Istennel. Megbocsátása szabaddá tesz az új életre, hogy Isten fogadott gyermekeiként élhessünk. Nem vagyunk többé Isten ellenségei (Róm 5:10), hanem Lélek szerint járunk (Róm 8:4) és a Lélek dolgaira összpontosítjuk gondolatainkat (Róm 8:5). Ha nem lakna bennünk Krisztus Lelke, nem lennénk a gyermekei, nem tartoznánk hozzá (Róm 8:9). Ám most miénk a Szentlélek örökkévaló bizonyságtétele, aki bennünk él. Bizonyságot tesz nekünk arról, hogy Jézushoz tartozunk és örökösei vagyunk Istennek, Krisztussal (Róm 8:17). A Jézust a halálból feltámasztó hatalom bennünk is működik, életet ad nekünk, akik egykor holtak voltunk lelkileg (Róm 8:10). Sőt mi több: megpecsételi szívünkben a bizonyosságot, hogy valóban Istenhez tartozunk. Mivel hallottuk és elhittük üdvösségünk evangéliumát, Isten elpecsételt Jézusban a Szentlélekkel, akit örökségünk pecsétjeként adott (Ef 1:13-14). Minden hívőben ott élhet ez a bizonyosság (1Jn 5:12-13).

Olvassuk el Ef 1:13-14 verseit! Mit jelent a Szentlélek pecsétjét elnyerni?

Aki elfogadja Krisztust, a Lélektől születik (Jn 3:3, 5). A Szentlélek bepecsételi ezt a bizonyosságot a szívünkbe, hogy biztosak lehessünk az üdvösségben és tapasztalhassuk annak az örömét, hogy Isten gyermekei vagyunk. A Szentlélek adja a tudatot, hogy Krisztuséi vagyunk. „Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róm 8:9). Így bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten a szerető Atyánk, mi pedig drága gyermekei vagyunk. A Szentlélek a foglalója, a letétje, a pecsétje, egyszóval a biztosítéka annak, hogy miénk az örök élet és a halhatatlanság, amit Jézustól kapunk majd meg második eljövetelekor (1Kor 15:51-54). Ez az őszinte hit fémjele. Nehéz volna megérteni, hogyan végezhetnének a keresztények bizonyságtevő munkát meggyőző erővel úgy, hogy közben nincs meg bennük ez a bizonyosság.

„Beszéljetek bátran, hittel és reménnyel, akkor világosság lesztek az Úrban! Gondoljatok folyamatosan a nyitott ajtóra, amit Krisztus tárt elétek és amit senki be nem zárhat! Isten minden gonoszság előtt bezárja az ajtót, ha engeditek. Amikor jön az ellenség, mint az áradat, az Úr Lelke zászlót bont ellene” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1889. április 16.)!