Olvassuk el Jn 5:39, 46-47, 8:31-32, valamint ApCsel 17:11 verseit! Mi Krisztus valódi tanítványának megkülönböztető jele? Miért nélkülözhetetlen a Biblia abban, hogy Krisztusra mutasson és segítsen hűségesen követni Őt?

A Biblia a Szentlélek elsődleges eszköze arra, hogy egyesítsen bennünket Krisztussal. Megbízható forrás, amiből megismerhetjük Krisztus és Isten akaratát. Ezért olyan fontos, hogy olvassuk a Szentírást és kívülről is megtanuljuk sok szakaszát. Továbbá a Biblia az a megbízható tekintély, amelynek alapján megkülönböztethetjük a lelki igazságot a hamisságtól. Pál nemes lelkűnek nevezte a béreabelieket és példaként állította őket mások elé (ApCsel 17:11), mert szorgalmasan tanulmányozták és kutatták az Írásokat, hogy megtudják, vajon igaz-e, amit hallottak.

Minden reformációnak és lelki ébredésnek – tekintet nélkül arra, hogy csak egyénileg érint bennünket vagy gyülekezeti szinten hat – a Szentíráson kell alapulnia. A Biblia az a fundamentum, amire hitünk épül; ugyanakkor a Jézus és Igéje iránti szeretet a kötelék, ami összetart bennünket.

Jn 17:17-21 szakaszában Jézus úgy beszél az egységről, mint ami a keresztény tanítványság megkülönböztető jegye. Mi ennek az egységnek az alapja Jn 17:17 szerint?

Az Isten Igéje igazság (Zsolt 119:160; Jn 17:17). Az egyház egységét a Szentlélek hozza létre Isten írott Igéje által. A Szentlélek sosem vezet arra, hogy kétségbe vonjuk, kritizáljuk a Biblia tanítását, mögöttes jelentést tulajdonítsunk neki vagy elégtelennek minősítsük. Sokkal inkább arra késztet, hogy értékeljük a Szentírás isteni tekintélyét. A Szentlélek sosem fordít el az írott Igétől és az élő Igétől sem. Sokkal inkább állandó, tudatos és készséges odaadásra késztet mindkettő iránt. A Biblia a világszéles teológiai egység alapvető forrása. Ha aláásnánk vagy gyengítenénk a feltétlen hitet a Bibliában mint Isten igazságának kinyilatkoztatásában, az egyház egysége kárt szenvedne.

Mennyi időt töltünk a Biblia tanulmányozásával? És ami még fontosabb: hogyan sajátíthatjuk el azt a képességet, hogy életünket alárendeljük tanításainak?