Olvassuk el Ellen G. White: Krisztus példázatai (Budapest, 1999, Advent Kiadó) című könyvéből a „Kovász” című fejezetet, 59-63. o.!

Hogyan is kezdhetnénk felmérni, milyen Isten szentsége, amikor a természetünk bűnös, romlott, az övé pedig maradéktalanul szent? Szentsége miatt egyedi, elkülönült a bűn és a halál világától, amiben emberként mi élünk. Mégis a legcsodálatosabb dolog történt: Isten felajánlja a lehetőséget, hogy részesüljünk szentségéből. Ez része a vele való szövetségi kapcsolatnak: „Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (3Móz 19:2). Vagy ahogyan A zsidókhoz írt levél mondja: „Íme, jönnek napok – ezt mondja az Úr –, és Izráel házával és Júda házával új szövetséget kötök… Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával. Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Zsid 8:8, 10, ÚRK). Ezekben az igeversekben láthatjuk a kapcsolatot a szentség, a szövetség és a törvény között. Nem lehetünk szentek anélkül, hogy Isten törvényének engedelmeskednénk, ami csak akkor sikerül, ha Ő maga, a Szentlélek írja be törvényét szívünkbe és elménkbe. Milyen szent kiváltság a miénk! Isten megengedi nekünk, „hogy szentségében részesüljünk” (Zsid 12:10), amit úgy fejezünk ki, hogy szívből engedelmeskedünk törvényének.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A csoportban beszéljük meg, ki mit válaszolna a keddi tanulmány végén található kérdésre! Tehát mit mondanánk annak, aki megkérdezné, hogyan alkalmazza a mindennapi életében a bűn feletti győzelemmel kapcsolatos ígéreteket?

2. Mit jelent az, hogy Isten a szívünkbe és az elménkbe írta törvényét? Miben különbözik ez attól, mintha csak kőtáblákon szerepelne?

3. Isten szentségén elmélkedve mire gondolunk? Sorban kérdezzük meg az osztály tagjait, hogyan képzelik el Isten szentségét! Jézus mit nyilatkoztatott ki Isten szentségéről?

4. A mi szentségünknek mi az alapja? Hogyan érhetjük el a szentséget?

5. A hét korábbi részében, a szerdai tanulmányban a következőt olvashatjuk: „A törvény nem ment meg, erre nem képes. A törvény nem az üdvösséghez vezető út, hanem a megváltottak útja.” Hogyan segít ez a megállapítás megérteni, hogy mi a törvény szerepe a megszentelt életű keresztények számára, akikben a Szentlélek munkálkodik?