SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 15:1-2; Ézsaiás 6:3; 1Korinthus 6:11;

1Timótheus 1:8; Zsidók 12:14; 1Péter 1:14-16

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessz 5:23).

Könnyű érzéketlenné válnunk Isten szentségével szemben, nem gondolkodni túl sokat azon, hogy a Mindenható világossá tette haragját a bűnnel és a gonoszsággal szemben.

A szentség azonban meghatározó téma a Bibliában. A szentségre való törekvésnek kell minden keresztény számára a legfontosabbnak lenni, hogy olyan szeretetteljesekké és tisztákká váljunk, mint Jézus. Nem véletlen, hogy visszataszító az „én szentebb vagyok nálad” hozzáállás. Viszont könnyen elfeledkezhet az ember arról is, hogy mit jelent tiszta és megszentelt életet élni.

Isten szeretete és szentsége elválaszthatatlanul összetartozik. Szentsége nélkül fennállna annak a veszélye, hogy szeretete pusztán szentimentalizmus volna; szeretete nélkül a szentsége pedig szigorúságba és távolságtartásba csaphatna át. Azonban Isten természetének alapvető része úgy a szentsége, mint a szeretete.

A Szentlélek sok szálon kötődik ahhoz, ahogyan az ember a szentségre törekszik. Már a neve is az, hogy Szentlélek, „a szentség Lelke” (Róm 1:4). A Léleknek a neve is arra emlékeztet, hogy Isten szent. Hő vágya, hogy saját szentségének képére formálja át a bűnösöket.

A héten közelebbről megvizsgáljuk, mit jelent a szentség és a szent élet.