SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 63:10-14; Apostolok cselekedetei 5:1-4;

Róma 8:11; 1Korinthus 2:10-11; Titus 3:4-6; 1Péter 1:2

„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13:13, ÚRK)!

A Biblia egésze egyértelműen tanúskodik az Atya istenségéről. Ezt az igazságot bizonyítja úgy az Ószövetség, mint az Újszövetség. Az Igében ez az egyik legfontosabb és legalapvetőbb kinyilatkoztatás.

Jézus istenségét szintén sok helyen megerősíti a Szentírás, különösképpen az Újtestamentum, úgy az evangéliumok, mint az apostoli levelek.

A Szentlélek isteni voltát azonban sokkal rejtettebb módon közli a Szentírás. Bibliai kijelentésekből tudjuk kikövetkeztetni. Igeverset igeverssel összevetve kell gondosan tanulmányoznunk, mit jelentett ki Igéjében Isten a Szentlélekről. Amikor ezt tesszük, nem szabad kevesebbet állítanunk, mint amit a Szentírás feltár, de nem szabad „feljebb bölcselkedni” sem annál, mint ami a Bibliában szerepel (1Kor 4:6). Ehhez a témához tanítható lelkülettel kell hozzáállni; nem szabad emberi logikánkat és érvelésünket mérceként használni, ha meg akarjuk érteni a Szentlélek személyét és munkáját. Ehelyett azt kell elfogadnunk és bizonyságul hívnunk, amit a Szentírás kijelent, tekintet nélkül arra, mennyire nehezen tudjuk teljesen felfogni a benne található gondolatokat.