Hogyan szenvedett a kereszten az Úr? Mit tudhatunk meg erről Ézs 53:1-6 verseiből?

Ézs 53:4 versében azt olvassuk, hogy betegségeinket viselte és fájdalmainkat hordozta. Ebbe Jób fájdalmainak és szenvedéseinek is bele kell tartoznia, persze Jézus nemcsak Jóbét, hanem az egész világét viselte. Minden valaha élt ember összes bűnéért halt meg a kereszten.

Jób könyvét tehát csak a keresztnél lehet megfelelő szemszögből vizsgálni. Itt azt látjuk, hogy a Jóbnak megjelenő Isten, aki repülni tanítja a sast, aki összeköti a kvarkokat, többet szenved annál, mint amit Jób vagy bármelyik másik ember valaha elszenvedett vagy elszenvedhet. Azt a fájdalmat és szomorúságot, amit mi egyénileg ismerünk, azt Ő összességében magára vette. Éppen ezért senki nem oktathatja ki Istent a szenvedés kérdésében, hiszen emberként magára vette minden szenvedésnek a súlyát, amit a bűn terjesztett el bolygónkon. Mi csak a saját szenvedésünket, csak a saját fájdalmunkat ismerjük, Jézus viszont a kereszten a fájdalmak összességét érezte. Még csodálatosabbnak látjuk Istent, aki megkérdezte Jóbtól: „Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön” (Jób 38:33, ÚRK), ha rádöbbenünk, hogy Ő, aki megteremtette „az ég törvényeit”, földi testet is öltött, emberi testében meghalt, „hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsid 2:14, RÚF).

Jób könyve sokkal inkább érthető a kereszt felől nézve, mint máskülönben, hiszen a kereszt ad feleletet sok olyan kérdésre, amit a könyv válasz nélkül hagy. Ezek közül pedig a legnagyobb kérdés: igazságos-e, hogy Isten fent van a mennyben, miközben Jób szenvedni kényszerül a földön, csak azért, hogy segítsen megcáfolni Sátán vádjait. A kereszt mutatja, hogy bármennyire szenvedett is ezen a világon Jób vagy bárki más az emberek közül, Urunk önként vállalt még sokkal nagyobb szenvedést, mint amire valamelyikünk is képes lett volna. Mindezt azért tette, hogy az üdvösség reményét és ígéretét adhassa nekünk.

Jób annyit látott, hogy Isten a Teremtő. A kereszt után mi látjuk, hogy Ő a Teremtő és a Megváltó is, pontosabban a Teremtő, aki a Megváltónk lett (Fil 2:6-8). Ezért pedig annyit kellett szenvednie a bűn miatt, amennyit egyetlen ember, köztük Jób sem lett volna képes kiállni. Ezt látva tehát Jóbhoz hasonlóan, vagy talán még inkább, mi is csak ezt mondhatjuk: „Ezért hibáztatom magam, és megbánom bűneimet porban és hamuban” (Jób 42:6, ÚRK)!