Burkolt célzás a reménységre

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 22:8; Jób 13:1-15; Példabeszédek 17:28;

1Korinthus 15:11-20; Jakab 2:20-22; 1Péter 1:18-20

„Már az is segítség nekem, hogy képmutató nem juthat elébe ” (Jób 13:16, ÚRK).

William Hazlitt angol esszéíró szavaival élve „az ember az egyetlen állat, amelyik képes nevetni és sírni, mivel egyedül az ember ékelődött be a két véglet közé, hogy milyen a világ és milyennek kellene lennie.”

Az biztos, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogyan kellene. Viszont a második advent reményében élő keresztény számára van remény – nagyszerű remény arra, hogy milyen lesz majd az élet (2Pt 3:13). Olyan csodálatos lesz, amit a bűntől elhomályosult értelmünkkel el sem tudunk képzelni (1Kor 13:12). Ezt a reményt a szekuláris gondolkodó a maga keskeny látóterével és földhözragadt elképzeléseivel már réges-régen elveszítette.

A héten tovább folytatjuk Jób könyvében a szenvedés kérdésének vizsgálatát, és meg fogjuk látni, hogy Jób még az őt meg nem érdemelten sújtó, értelmetlen és nem igazolható tragédiák között is képes volt a remény szavait szólni.

Miben reménykedett? Ezek szerint milyen reménységünk lehet nekünk is?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2016. 4. negyedév

Jób könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: