SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:1-8; Jób 1; 2; Máté 4:1-11;

1Korinthus 4:9; Filippi 2:5-8; 4:11-13

„Ő azonban azt felelte: Úgy beszélsz, mint egy bolond. Ha már a jót elfogadtuk Istentől, nem kell-e a rosszat is elfogadnunk? Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával” (Jób 2:10, ÚRK).

Jób könyve a valóság egészen új dimenzióját tárja fel előttünk. Bepillantást enged a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelembe. Ezáltal pedig egy mintát, keretet, vázlatot ad, ami segít jobban megérteni a világot, amelyben élünk, és amely gyakran összezavar, elszédít, netalán megrémít mindazzal, amit az utunkba sodor. Viszont Jób könyve azt is bemutatja, hogy a nagy küzdelem nem csak valaki más harca, amihez nekünk semmi közünk sincs. Bárcsak így lenne! Sajnos azonban nem ez a helyzet. „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgy mint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12:12). Sátán lejött a földre és a tengerre, és jól tudjuk, hogy valóban nagy a haragja. Hús-vér emberként vajon ki az közülünk, aki ne tapasztalta volna már dühét?

Ezen a héten folytatjuk Jób könyve első két fejezetének tanulmányozását, miközben azt próbáljuk jobban megérteni, hogyan illeszkedik bele a mi történetünk a nagy küzdelem folyamatos menetébe.