Jób könyve viszonylag jól kezdődik. Legalábbis világi szempontból nézve olyan ember áll előttünk, aki minden tekintetben áldásokat élvez.

Mit tudhatunk meg Jób életéről Jób 1:1-4 szakaszából? Milyen jó dolgokkal rendelkezett?

Az biztos, hogy Jób mindent megkapott, még a jelleme is igaz volt. A könyv első versében az a héber szó, amit Károli „feddhetetlen”-nek fordít, abból a szóból származik, aminek a jelentése: „egész” vagy „maradéktalanul tisztességes”. Az „igaz” azt jelenti, hogy „egyenes”, és az egyenes úton járásra utal. Röviden tehát a könyv szinte édeni jelenettel kezdődik, egy hűséges, becsületes gazdag embert mutat be, akinek mindene megvan. Persze a bűnbe süllyedt világban van meg mindene.

Mennyire volt bűnös a világ, amelyben Jób élt? Mire világítanak rá ezzel kapcsolatban Jób 1:5-6 versei?

„Fiai és leányai ünnepségei idején Jób félt, nehogy megszomorítsák Istent a gyermekei. Mint házanépe hűséges papja, mindannyiukért külön-külön áldozatot mutatott be. Ismerte a bűn pusztító mivoltát, ezért közbenjárt Istennél értük, mert arra gondolt, hogy gyermekei esetleg megfeledkezhetnek Isten kívánalmairól” (Ellen G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 3. köt. 1140. o.).

Világos, hogy Jóbnak a sora jól ment, amilyen jól itt csak mehetett. Azonban bármennyire is édeninek festi le helyzetét a könyv – egy férfi, akinek teljes az élete, nagy a családja, jó a híre, hatalmas a vagyona –, mélyen bűnbesüllyedt bolygón éli az életét. Ezért aztán, ahogyan majd hamarosan Jób is tapasztalja, a létezéssel mindenféle veszély is együtt jár.

Milyen jó dolgok vannak az életünkben most? Hogyan tanulhatunk meg mindig hálásnak lenni ezekért?