Milyen üzenetet közvetít Kol 3:12, 1Pt 3:8 és 1Jn 3:17 verse? Hogyan tudunk mi is hasonló könyörülettel élni?

A könyörület azt jelenti, hogy „együtt szenved valakivel”. Mindannyian szenvedtünk már, ezért meg tudjuk érteni mások fájdalmát. Gyakran mi is könyörületre vagy együttérzésre vágyunk, amikor szenvedünk, tehát nekünk is hasonlóan kell viszonyulnunk a rászorulókhoz.

Egy korábbi tanulmányunkban szó volt az irgalmas samaritánus történetéről. Jézus a samaritánus példáját kiemelve mondja: „Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta” (Lk 10:33, ÚRK). A samaritánust a könyörület hajtotta, hogy segítsen a megsebesült utazónak. A pap és a lévita valószínűleg ezt latolgatta magában: „Mi lesz velem, ha segítek ennek az embernek?” A samaritánust viszont más kérdés foglalkoztathatta: „Mi lesz ezzel az emberrel, ha nem segítek neki?” A történetben a samaritánus önzetlenül, az áldozat szemszögéből nézte a helyzetet, ezért cselekedett. A saját biztonságát és anyagi javait is kockáztatta az idegenért. Más szóval, kereszténynek lenni időnként azt jelenti, hogy kockázatot vállalunk, ami lehet valóban nagy és költséges is.

Nézzük meg a tékozló fiú példázatát is ebből a szempontból (Lk 15:20-32)! Mit tesz az apa, amivel kiválthatja mások bírálatát vagy akár egy családi perpatvart is? A megbocsátó ölelés, az összetartozás palástja, a bizalom gyűrűje, a szabadság saruja és a meghívás az ünneplésre az apa önzetlen örömét tükrözi, aki kész mindenét feláldozni, hogy tékozló fiát visszafogadhassa. A tékozló azt jelenti, hogy pazarló, zabolátlan, féktelen. Jól illenek ezek a jelzők a történetbeli fiú viselkedésére. Viszont álljunk csak meg egy kicsit! Joggal mondhatná bárki, hogy a tékozló fiú visszatérésekor a történetbeli apa, félretéve a méltóságát, szinte mértéket nem ismerve árasztja mindenét zilált külsejű fiára. Az idősebb testvér szemében az apa tette pazarlás, kirívó és megfontolatlan. Megtérő fia láttán az apa lesz a tékozló, és könyörületes szíve készteti arra, hogy odaadja mindenét, mindazt, ami csak kell a visszafogadásához.

Az együttérzésnek és a könyörületnek ez a szintje azt jelenti, hogy az ember háttérbe helyezi az önérdekét, énjét, ebből következően bármi megsebezheti, miközben együtt szenved valakivel és segít neki visszatérni. Röviden: az igazi könyörületnek és együttérzésnek ára is lehet!