„A SZERETET SOHA EL NEM FOGY”

Jézus szerint az a két nagy parancsolat, hogy szeresd Istent és szeresd a felebarátodat (Lk 10:27-28). Azt is elmondta, hogy ki a felebarátunk (Lk 10:29-37). Nem kérdés az sem, hogy Jézus a földi élete elejétől a végéig Isten tiszta szeretetét mutatta be, aki maga a szeretet (1Jn 4:16). Amennyiben tehát Isten jellemét kell tükröznünk, ha azt kell bemutatnunk az embereknek, hogy Ő valóban létezik és milyen is igazából, akkor szeretnünk kell!

Gondoljuk ezt végig egy másik oldalról! Az emberek mindig is legfőképpen arra a „kifogásra” hivatkozva utasították el Jézust és a kereszténység egészét, hogy milyenek a keresztények.

Milyen példákat említhetünk a történelemből vagy akár a mai időkből arra, hogy „keresztények” vagy legalábbis önmagukat „kereszténynek” nevezők rettenetes dolgokat követtek el, időnként éppen Jézus nevében? Vajon nem pontosan ettől óv Dániel próféta könyve (Dán 7:24-25; lásd még Róm 2:24)?

Nem csoda tehát, hogy a történelem során és a mi időnkben is sokan elfordultak az egész kereszténységtől. Éppen ezért még erősebb, sürgetőbb a szükség, mint valaha, hogy a saját életünkkel mutassuk be Krisztust az embereknek! Ezt pedig semmivel nem lehet jobban, hathatósabban kifejezni, mint az életünkben meglátszó jézusi szeretettel.

Olvassuk el 1Korinthus 13. fejezetét! Pál szerint mi a szeretet? Mi nem nevezhető annak? Mit tesz a szeretet, és mit nem tesz? Röviden: hogyan fejeződik ki a szeretet a keresztények életében? Hogyan kapcsolódik ez a kérdés ahhoz, hogy milyen bizonyságként kell élnünk a környezetünkben? Ami pedig még fontosabb: Mi az, amin változtatnunk kell ahhoz, hogy ilyen szeretetet tudjunk tanúsítani?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2016. 3. negyedév

A gyülekezet és a környezete

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: