„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:27).

Mit üzen Lk 10:25-37 szakasza a rászorulók segítésének kérdéskörét illetően?

A törvénytudó értette: az összes parancsolat lényege, hogy szeressük Istent egész lényünkkel, mindenünkkel és szeressük felabarátainkat, mint önmagunkat. Csupán arra a kérdésre kellett még a válasz, hogy „ki az én felebarátom?”

Mivel a Krisztus korabeli általános felfogás szerint az emberek felebarátjukként kedveztek a hozzájuk tartozóknak, mindenki máshoz pedig kívülállóként viszonyultak, a törvénytudó várta, hogy majd Jézus ezt világosan kifejti. Ő viszont ezzel szöges ellentétben álló szemléletet közvetített. Minden szükségben lévő a felebarátunk, akivel csak találkozunk. Felebarátnak lenni azt jelenti, hogy megadjuk, amire a másiknak szüksége van. A papot és a lévitát inkább az aggasztotta, nehogy tisztátalanná váljanak, ezért az Isten iránti kötelességeikre gondolva óvakodtak a beszennyeződéstől. Olyasvalakinek kellett volna segíteni, aki valószínűleg nem tudná visszafizetni. Milyen kényelmes módja ez annak, hogy a vallás ürügyén felmentsék magukat az énnek való meghalás kötelessége alól! Ezzel szemben a samaritánus felebarátjának tekintette a megsebzett „kívülállót”, „ellenséget”, amikor irgalmat gyakorolva segített rajta, és nem a saját igényeire gondolt. Tehát ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Ki az én felebarátom?”, tegyük fel ezt a kérdést: „Ki lesz az eltiportak, elnyomottak felebarátja?” Nem az számít, hogy kiről van szó, mert annak kell segítenünk, aki éppen rászorul.

„Isten semmiféle nemzetiségi, faji vagy társadalmi különbséget nem ismer el. Ő az egész emberiség Alkotója. Mindnyájan egy család vagyunk a teremtés által, valamint egyek vagyunk a megváltás jogán. Krisztus azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat. Kitárta a templom minden ajtaját, hogy mindenki szabad utat találjon Istenhez. Szeretete olyan széles, olyan mély, olyan teljes, hogy mindent áthat” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 268. o.).

Miféle előítéletek gátolják, hogy olyan felebarátként élj, amilyennek lenned kellene?