SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 22:21-23; 23:2-9; Ézsaiás 1:13-17;

58:1-14; Ámósz 8:4-7; Apostolok cselekedetei 20:35

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart” (Zsolt 146:7-9).

Évekkel ezelőtt, egy téli napon New York városában egy tízéves, mezítlábas, didergő fiú kukucskált be egy cipőbolt kirakatán. Egy asszony odalépett hozzá és megkérdezte, hogy mit néz olyan kitartóan. A gyerek azt válaszolta, hogy kért Istentől egy pár cipőt. A nő kézen fogta a fiút és bevitte az üzletbe. Az eladótól kért hat pár zoknit, és hozatott egy lavór vizet is, meg törölközőt. Az üzlet végében lehúzta a kesztyűjét, megmosta a gyerek lábát, azután meg is törölte. Akkorra az eladó hozta a zoknikat. Az asszony felhúzott egy zoknit a fiú lábára, és vett egy pár cipőt is neki. Majd megsimogatta a fejét, és megkérdezte, hogy így jobban érzi-e magát. Ezután megfordult és elindult kifelé. Az ámuldozó gyerek megragadta a kezét és sírva kérdezte: „A néni Isten felesége volna?” (www.inspiratonalstories.com/1/198.html)

Bizonyára nem is gondolta a kisfiú, hogy volt némi igazság abban, amit mondott! Az egyház valóban Isten menyasszonya, felesége. Alapigénk bemutatja Urunk jellemét, nekünk pedig – az egyház tagjainak, akik az Ő képére alakulunk – ezt a jellemet kell tükröznünk. Ha valóban Istenhez tartozunk, őszinte törődéssel figyelünk a szegényekre, erőtlenekre, és igyekszünk megadni nekik, amire szükségük van.