SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-28; 2:15; 2Mózes 20:1-17;

Zsoltár 8:4-9; Róma 1:25; 8:20-22; 2Thesszalonika 3:10

„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton” (1Móz 1:26, ÚRK).

A bűneset következtében ősszüleink nem csupán az eredeti istenképűségüket veszítették el, hanem még mást is.

„A bűn miatt nemcsak az ember, hanem a föld is a gonosz uralma alá került, de Isten majd helyreállítja a megváltás terve révén. Amikor az Úr megteremtette Ádámot, uralmat adott neki a föld felett. Ám az ember meghajolt a kísértés alatt, így Sátán vette át a hatalmat felette. Ádám uralma átszállt legyőzőjére, ezért lett Sátán ťe világ isteneŤ (2Kor 4:4, ÚRK). Elbitorolta az eredetileg Ádámnak adott uralmat a föld felett. Krisztus azonban áldozatával megfizette a bűn árát, amivel nemcsak az embert mentheti meg, hanem elveszett uralmát is visszaadja neki. Mindazt, amit az első Ádám elveszített, a második Ádám visszaszerzi” (Ellen G. White cikke, Signs of the Times. 1908. november 4.).

Nem kérdés, hogy az emberiség sokat veszített a bűneset miatt, így a föld feletti kezdeti uralmát is. Mi volt az elveszített uralom? Ma az „uralom” szó többnyire negatív töltetű, viszont akkor, az Édenben egyáltalán nem ez volt a helyzet. Mit jelentett akkor, amikor Isten az emberre bízta a föld feletti uralmat? És mit tehet az egyház azért, hogy segítsen az embereknek visszaszerezni legalább részben azt, ami az Édenben elveszett Ádám és Éva tragikus bukása miatt?