KIS SZABÓ JUDIT: ÁDÁMOK ÉS ÉVÁK

1. Még érzem a virágok bódító illatát,gyümölcsök ízei itt pihennek nyelvemen,a fülemben zsibongó állatok hangjai,a kert szépsége néha felsejlik belőlem.

2. Bársonyos fű suhant a talpam alatt,járásom könnyed volt és nesztelen,vonásaim nem fedték el rongyok,testem mégsem látta, hogy meztelen.

3. Kelő napsugár cirógatva ébresztett,egymás karjában köszöntöttük a napot,leginkább a hűvös alkonyatot vártuk,mert megjelent szentséges lényed, a Vagyok.

4. Azt mondtad: „Minden igen jó.”Aztán nekünk adtad ajándékba,minden részletével, ingyen.De mi odadobtuk kárhozatba.

15. Ma, Ádám és Éva leszármazottjaként, édenünk kitágult, magunk építettük,arcunkon hűvös közönnyel élünk benne,itt, mindent szabad – „Élj a mának!” – elértük.

16. Reggelenként időt legyőzni ébredünk,futunk, közben megbántásban leljük kedvünk,a Nap ismét haragot cipelve nyugszik,csodálkozunk, nem sikerül magot vetnünk.

17. Mint „titkoknak tudói”, mily nagyokká lettünk,ha énünket nem győzzük le, semmit sem tettünk.Szemeinkkel bár nézünk, ám mégsem látunk,füleinkkel bár hallunk, ám mégsem értünk.

18. Emelt fővel járhatnánk, helyettebűnök súlya görbíti gerincünk,a másik szeme tükrébe nézvea saját glóriánkat keressük.

19. Akkor, lopva ettük a tiltott gyümölcsöt,most, ingyen sem kérjük az Élet Kenyerét,ezzel sokat veszített az emberiség,holdkóros álomban nyugodva élünk rég,

10. a mocsok, a fertő, a közöny mind rakódik ránk,rég eljátszottuk, a megígért hófehér ruhánk.Rideg sötétségben és szmogban áztatjuk lelkünk,lüktető véráramunkban torz az istenképünk.

11. Embernek maradni az embertelenségben,e legfőbb rendeltetés az agyamba szögel.

2016. 3. negyedév

A gyülekezet és a környezete

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: