REMÉNY ÉS BÁTORSÁG

„Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek” (Ézs 35:3-4)!

„Bátorság és kitartás nélkül semmit sem tudunk megtenni. Öntsetek bátorságot és reményt a szegényekbe és elcsüggedtekbe! Amikor válságos helyzetbe jutnak, kézzelfogható segítséggel bizonyítsátok be nekik – ha szükséges –, hogy érdekel titeket a sorsuk. Akik sok előnyt élveznek, ne felejtsék el, hogy ők maguk is még sok dologban hibáznak, és nekik is fáj, amikor rámutatnak hibáikra, és arra, hogy miként kellene viselkedniük. Gondoljatok arra, hogy kedvességgel többet lehet elérni, mint dorgálással! Amikor megpróbáltok másokat tanítani, éreztessétek meg velük, hogy azt szeretnétek, ha a legmagasabb fokra jutnának, és hogy készek vagytok nekik segíteni! Ha néha mulasztást követnek el, ne siessetek elítélni őket!

Az egyszerűséget, önmegtagadást, takarékosságot, amelyeket oly fontos a szegényeknek megtanulniuk, sokszor nehéz és kellemetlen leckének tartják. A világ példája és szelleme állandóan önteltségre, a hivalkodás szeretetére, mértéktelenségre, tékozlásra és tétlenségre sarkall. Ezek a bűnök ezreket kergetnek nyomorba, és ezreket gátolnak meg a lealázottságból és nyomorból való kiemelkedésben. A keresztényeknek bátorítaniuk kell a szegényeket az ezekkel a hatásokkal szembeni ellenállásra.

Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegény születésű volt. A menny Fensége, a dicsőség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka megalázva magát fogadta el emberi mivoltát, és a szegénységet és a megalázottságot választotta. Nem voltak olyan lehetőségei, amelyeket a szegények nem élvezhettek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. »A rókáknak barlangjuk van – mondta –, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania« (Lk 9:58).

Jézus nem hajszolta az emberek csodálatát és dicséretét. Ő nem parancsolt semmilyen hadseregnek. Nem uralkodott földi birodalmon. Nem kereste a gazdagok és a világ által megbecsültek kegyét. Nem igényelt helyet a nemzet vezetői között. Egyszerű emberek között élt. Semmibe vette a társadalom mesterkélt megkülönböztetéseit. Az arisztokrata születést, a gazdagságot, talentumot, tanultságot, rangot figyelmen kívül hagyta” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 131-132. o.).

2016. 3. negyedév

A gyülekezet és a környezete

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: