Sokak számára az egyik legérthetetlenebb dolog, hogy Jézus visszatért a mennyekbe, az evangélium hirdetését pedig emberekre bízta. Bizony sokszor okozunk csalódást neki és saját magunknak is eközben, és amint az evangéliumok mutatják, a saját tanítványai sem jelentettek ebben kivételt. Pedig amikor ránk bízta ezt a munkát, szeretetét mutatta ki felénk, és azt, hogy Őrá van szükségünk.

Olvassuk el Mt 28:16-18 verseit! Hasonlítsuk össze Jézus szavait: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” Dán 7:13-14 verseivel! Hogyan kapcsolódik össze a két szakasz?

Olvassuk el ennek az evangéliumnak az utolsó verseit, Mt 28:19-20 szakaszát! Mit mondott itt Jézus, és mitől időszerű mindez számunkra is?

Ellen G. White azt írja, hogy közel ötszáz hívő gyűlt össze egy galileai hegyen, amikor Jézus felemeltetett a mennybe (lásd 1Kor 15:6). Vagyis az evangelizálásra való felhívás nemcsak a közvetlen tanítványoknak szólt, hanem minden hívőnek. „Végzetes tévedést követnénk el, ha azt feltételeznénk, hogy a lelkek megmentésének munkája egyedül csak a felszentelt lelkészektől függ. Krisztus mindazokat megbízta az evangélium hirdetésével, akikhez eljutott a mennyei ismeret. Krisztus mindazokat felavatja, felszenteli arra, hogy munkálkodjanak embertársaik üdvösségéért, akik már megkapták és magukban hordják életét. Az egyházat ennek a munkának a végzésére alapították, és mindazok, akik ünnepélyes és szent fogadalmat tettek az egyháznak, arra kötelezik magukat, hogy együtt munkálkodjanak Krisztussal” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Advent Kiadó, 727. o.).

Mennyire gyakran gondolsz úgy magadra, mint Krisztus munkatársára? Konkrétan hogyan lehetnél még aktívabb az evangélium hirdetésében?