Minden evangélium írója más szemszögből írja meg a történetet, de Jézus halála mindegyik esetén központi mondanivaló. Ám csak Máté ír arról, hogy a sírok megnyíltak, miután a kárpit kettéhasadt.

Olvassuk el Mt 27:49-54 verseit! Mit jelentenek az ekkor történtek? Milyen reményt adnak számunkra?

Jézus közvetlenül azután halt meg, amikor a tömeg (tényleges szavait elferdítve) gúnyolni kezdte: Illést hívja, hogy mentse meg Őt. A gúnyolódás újabb ékes példa arra, mennyire félreértették sokan a saját népe közül. Ezek után jegyzi fel Máté, hogy a templom kárpitja felülről egészen az aljáig kettéhasadt. A szimbólum jelentése nem kétséges: új időszak kezdődött a megváltás történetében. Az áldozati szolgálat, amely oly sokáig előremutatott Jézusra, többé már szükségtelen. A régi földi előképet felváltotta valami sokkal jobb.

Olvassuk el Zsid 8:1-6 verseit! Ezek az igék hogyan segíthetnek megérteni, mi történt a földi szentélyszolgálattal, és mi váltotta fel azt?

Máté nemcsak a kárpit kettéhasadását írja le, hanem a sziklák megrepedését, a sírok megnyílását, néhány halott feltámadását, olyan eseményeket, amelyek csak azért történhettek meg, mert Jézus bevégezte küldetését halálával, amit helyettünk szenvedett el a bűn miatt. Olyan dolgokat látunk megtörténni Máté evangéliumában, amelyeket a régi szentélyszolgálati rendszer soha nem hozhatott volna el. „Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el” (Zsid 10:4, RÚF). Természetesen egyedül Jézus veheti el a bűnöket, és számunkra hatalmas eredmény és ígéret, hogy a halálból való feltámadása által meg is teszi ezt. E nélkül az ígéret nélkül semmink sincs (lásd 1Kor 15:13-14, 19). Ezekben a korai feltámadásokban (miközben nem tudjuk, hányan kelhettek életre) láthatjuk a saját feltámadásunk reményét és ígéretét a vég idején.