Miután Jézus megdorgálta Izrael vezetőit, akik megtagadták Őt, János érdekes kérést jegyez le Jn 12:20-26 szakaszában. Krisztusnak hírt vittek néhány pogányról, akik azt mondták: „Jézust szeretnénk látni” (21. vers, RÚF). Ezek a görögök először Jézushoz hűségesek zsidóknak mondták el a kérésüket. Nem sokkal később hasonló dolog történt, csak jóval nagyobb léptékben: miközben néhány zsidó megtagadja majd, mások az Ige elsődleges eszközeivé válnak, akik által sok pogány jut el az istenismeretre. Különös, hogy a kérést közvetlenül azután fogalmazták meg, miután Jézus közölte a vezetőkkel: a házuk elhagyatottá válik. Az ó nemsokára átadja helyét az újnak, annak, ami mindig is Isten szándéka volt: a pogányok megváltásának, együtt a zsidókkal.

Mt 24:1-14 szakaszában milyen képet rajzol fel Jézus úgy a hűséges hívőkre, mint általában a világra vonatkozóan?

Jézus az itt leírtakat a neki feltett kérdésre válaszként fogalmazta meg, hogy mi lesz a jele a második eljövetelének és a világ végének. „Tanítványainak adott válaszában Jézus nem választotta el egymástól Jeruzsálem pusztulását eljövetelének nagy napjától. E két eseménynek a leírását összevegyítette. Igen, ha Jézus úgy tárta volna fel tanítványai előtt az eljövendő eseményeket, ahogy azokat Ő látta, akkor bizony tanítványai nem tudták volna elhordozni a látványt. Irántuk való irgalmában a két nagy valóságos időszak leírását egybeolvasztotta, és hagyta, hogy a tanítványok maguk jöjjenek rá értelmére… Jézus ezt az egész magyarázatot nemcsak a tanítványai számára adta, hanem azok számára is, akiknek majd a föld történelmének ebben az utolsó időszakában kell élniük” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Advent Kiadó, 531-532. o.).

Egy dolog egészen világos Jézus válaszában: azok az események, amelyek az eljöveteléhez vezetnek, közel sem kellemesek. Jézus mondandója nem utópisztikus, nem beszél ezeréves békebirodalomról a földön. Háború, árulás, természeti katasztrófák, az egyház üldözése, hamis krisztusok és még hamisabb testvérek szerepelnek felsorolásában. A legpozitívabb dolog, amit megemlít itt, hogy „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon” (Mt 24:14, RÚF).

Mt 24:13 versében Jézus kijelenti: „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (RÚF). Mit tehetünk azért, hogy lelkileg erősek maradjunk a próbák között, amelyek könnyen elcsüggeszthetnének vagy feladásra késztethetnének? Láttuk, hogy másokkal már megtörtént mindez. Miért nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy mi védettséget élvezünk ezek ellen?