Évszázadokon át mindig voltak, akik az ún. „természeti törvényként” is ismert elvre hivatkoztak. Jóllehet számtalan alakja, formája létezik, a lényege, hogy a természeti világból levezethetők erkölcsi alapelveink, így ezeknek kell irányadónak lenni a cselekvéseinkben. Bizonyos értelemben elfogadható az érv, mivel Krisztus is hitte, hogy a természet Isten „második könyve”, így van mindebben némi igazság. Nézzük meg például Pál érvelését Róm 1:18-32 verseiben, ahol arról beszél, hogy mit tanulhatunk Istentől a természeten keresztül!

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy amit látunk, az a bűnbe süllyedt világ, amit magunk is bűnös, megromlott elmével szemlélünk. Nem csoda, hogy ezek miatt a természetet megfigyelve is téves következtetésekre jutunk. Példaként említhetjük az ókori világ egyik legnagyobb elméjét, Arisztotelészt, aki a rabszolgaság helyessége mellett érvelt, méghozzá annak alapján, ahogyan ő értette a természet világát. Szerinte a természetből kimutatható az emberek két osztálya, az egyik, mint „a többieknek alávetett… ahogyan… egy barom az embernek”, akiknek a „rabszolgai alávetettségük az előnyükre szolgál.” És ez csupán egy kis példa abból, ahogy a világi alapelvek, értékek és eszmék összeütközésbe kerülnek az isteni alapelvekkel. Éppen emiatt szükséges tanulmányoznunk Isten Igéjét, abból vezetve le az erkölcsiségünket, értékeinket és alapelveinket, amelyek igazgatják az életünket (függetlenül attól, hol születtünk és nőttünk fel). Semmi másban nem bízhatunk.

Beszélgessünk róla!

1. Jézus azt kéri, hogy bocsássunk meg azoknak, akik bántottak bennünket. Ebbe beleértendő a saját családunk is. Gondoljunk valakire, aki közel áll hozzánk és megbántott! Még ha meg is maradnak a sebek, hogyan juthatunk el oda, hogy képesek leszünk megbocsátani?

2. A vasárnapi kérdés kapcsán beszéljük át az osztályban, hogy milyen ellentmondásokat látunk a társadalmi és bibliai értékek között! Hogyan kell keresztényként megküzdenünk ezekkel a különbségekkel?

3. Időzzünk még az alázatos gyermeki lélek gondolatánál! Mit jelent ez számunkra, keresztények számára?

4. Adventistaként hisszük, hogy lényeges betartani Isten törvényét, a Tízparancsolatot, és ez így helyes. Azonban mit mond a gazdag ifjú története arról, hogy bár fontos a külsődleges engedelmesség, önmagában mégsem elég, és még valami többre is szükség van az igaz kereszténységhez az Isten törvényének való engedelmesség mellett?