TÚRMEZEI ERZSÉBET: AMERRE MOST JÁR

Annyi szívben felébred valami

hívogató vágy: útra kelni egyszer.

Járni, amerre Jézus lába járt.

Látni a Golgotát látó szemekkel.

Hallgatni az olajfák suttogó

beszédét… azt a titkos, bús beszédet.

A szent helyen, hol imádkozva vérzett,

belenézni a holdas éjszakába.

Ellátogatni kis Betániába,

mindenüvé, amerre elhaladt.

És lélekben királlyá gazdagodni

a szent, ezer emlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt.

Más volt a vágyam: Nőtt… növekedett…

lett belőle sóvárgás, akarat,

követelés: egyedül arra menni,

amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje.

Új csodák életföldje vár.

Feltámadást, erőt ujjongva hirdet

a százvirágba zsendülő határ.

S az élő Krisztus feltámadva jár.

Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem

vak szemét nyitja színre, fényre meg.

S bár útait szememmel el nem érem,

a lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre

keresni, földi útja merre vitt?

Most akarom a lépteit követni:

az élő Krisztusnak élő lépteit.

2016. 2. negyedév

Máté evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: