(Zsolt 103:1)
Megfogta szívemet az Ige.
Éreztem súlyos erejét.
– „Áldjad én lelkem az Urat,
és egész bensőm az Ő szent nevét!”
Akkor nem élek hiába,
akkor kap értelmet és célt
az egész földi létezés.
A hívők nagy, örök titka ez,
ami térdre roskaszt, s felemel.
Aki átélt ilyen pillanatot
az már sohase megy Tőled el.
E láthatatlan közösség
megígért, megszentelt való,
a mennyből előrevetített,
mindent megvilágosító;
csendességre nevelő érzés,
értelemre tanító beszéd:
– „Áldjad én lelkem az Urat,
és egész bensőm az Ő szent nevét!”
– Milyen mélyről jövő kívánság,
a lelkem megrendül bele.
Áldhatom az Örökkévalót:
A mennynek, földnek Istene
bennem él, velem lakozik,
és egy lehetek Ővele.