Te vagy a rend,

Te vagy a minden.

Te vagy az örök,

Felséges Isten!

Te vagy az életben

maga az élet.

A mélység, magasság

nem volna Nélküled.

A nappal éjszaka

egymást váltogatva,

„legyen” szavad

körül kering áldva

szent Neved.

S a parányi ember-életek

léte, hosszabb Kezedbe tétetett.

Az égen fent a Nap és a Hold

minden váltáskor

Előtted hajolt.

A csillagok szép

fényből szőtt ruhája,

a tenger mély,

zúgó morajlása

Rólad beszél:

mily felséges zene.

Kezed által írt minden hangjegye.

Az általad teremtett mindenséget

láthatatlanul betölti a Lényed.

Az emberszív ha ki van tárva,

minden szavad féltve vigyázza.

– Az egész úton áldja szent Neved:

Hogy egyszer majd egy legyen Veled.