EGY ÚJ KEZDET HAJNALA

Feltámadása után Jézus még negyven napot töltött a tanítványaival, hogy bizonyosságot adjon a feltámadás tényéről, és segítségével a követői jobban megértsék Isten országát (ApCsel 1:3; 1Kor 15:4-7). Viszont amikor közvetlenül a mennybemenetele előtt összegyűltek, az volt a legfőbb gondolatuk, hogy vajon ekkor győzi-e le Jézus végleg a rómaiakat (ApCsel 1:6).

Annyira erős képzetek éltek bennük arról, aminek szerintük meg kellene történnie, hogy egyszerűen nem hallották meg Jézus szavait. A tanítványok fejében továbbra is számos helytelen fogalom keringett, még a három és fél éves komoly tanítás időszaka után is (ami egy egyetemi diplomával felérne), ráadásul a világ legjobb Tanára oktatta őket. Sok mindent kellett a későbbiekben elfelejteniük!

Hogyan válaszolt Jézus az elképesztő tudatlansággal szembesülve (ApCsel 1:6-8)?

Jézus a valós kérdésre összpontosított, és nem pazarolta az idejét arra, hogy minden félreértésüket korrigálni próbálja. A politikai vitánál jóval fontosabb volt a Szentlélek általi megerősítés. A tanítványok figyelték, amíg Jézus felemelkedett a felhőkbe és eltűnt a szemük elől. Azután észrevették, hogy két férfi áll mellettük, akik az Úr visszatéréséről beszéltek. Jézus győztes Királyként lépett a mennybe, és úgy jön majd vissza, mint Király, mint Győztes, akiről álmodtak, miközben Izrael országának helyreállításáról kérdezgették. Ez a nap azonban legmerészebb álmaikon is túltesz majd – mert Jézus az egész teremtett világ Királyaként jön el, nem csak egy kis közel-keleti ország uraként.

A tizenegy tanítvány az Olajfák hegyéről visszatért Jeruzsálembe. A fejükben kavarogtak az emlékek, szívüket pedig boldogította a Jézustól hallott igazságok sora (legalábbis azok, amelyeket felfogtak). Ám ennél még többre volt szükségük. Jézus meghagyta nekik, hogy várjanak néhány napot, míg részesülnek a Szentlélek keresztségében (ApCsel 1:4-5), mert ugyan legyőzte már az ellenséget, de az még mindig támadhat. A tanítványoknak szüksége lesz felülről jövő erőre, hogy megtegyék, amire Jézus elhívta őket.

ApCsel 1:14 verse szerint mi volt a fő különbség aközött, ahogyan a tanítványok ekkor viszonyultak egymáshoz, illetve a korábbiak között, mint pl. amiről Mt 20:20-24 szakaszában olvashatunk? A magatartásbeli változásukból milyen tanulságot szűrhetünk le? Hogyan lehet képes az ember énjét háttérbe helyezve készülni a Szentlélek kitöltetésére?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2016. 1. negyedév

Lázadás és megváltás

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: