Milyen tanulságra világított rá Jézus Mk 9:33-37 szakaszában? Mi ennek a résznek az üzenete azok számára, akik magukat Jézus követőinek vallják (lásd még Mt 18:3-5)?

A tanítványok közötti vita nyilván a jövőre vonatkozó nézeteikből fakadt. Úgy gondolták, hogy Jézus megszabadítja Izraelt a rómaiaktól, helyreállítja a dávidi királyságot és új királyként uralkodik majd olyan dicsőségben, mint amit a nép Salamon király idején tapasztalt. Arra számítottak, hogy ha ez bekövetkezik, Krisztus legszűkebb körének tagjaiként előkelő és fontos szerephez jutnak az újonnan helyreállított királyságban. Csakhogy még ez sem volt elég: azt is tudni akarták, hogy közülük ki lesz a „legnagyobb” az országban. Vajon mi más húzódhatott meg a háttérben, mint Lucifer sugallata (lásd Ézs 14:14)?

Hogyan válaszolt Jézus a Mt 20:20-28 verseiben elhangzó kérdésre? Mi volt a lényege a szavainak?

Talán az a leginkább kiábrándító e szánalmas jelenetben, hogy mikor történt. Éppen Jeruzsálem felé tartottak, ahol majd Jézust keresztre feszítik. Akkor magyarázta el tanítványainak, hogy el fogják árulni, halálra ítélik, kigúnyolják, megostorozzák, azután a keresztre szegezik, de harmadnapon feltámad (Mt 20:18-19). Rögtön amint ezt elmondta, ismét felvetődött a ki a nagyobb kérdése. Még csak meg sem hallották, amit Jézus mondott! Világos, hogy oda sem figyeltek. Annyira lekötötte őket a saját szűkagyú ambíciójuk, hogy nem is fogták fel, milyen hatalmas jelentőségű dolgok forognak kockán. A soha el nem jövő földi birodalom hamis elméleteire koncentráltak, miközben elmentek amellett, amit Jézus mondott a közelgő halála által nekik felkínált örök országról.

Könnyű azt gondolni, hogy milyen rövidlátók és kicsinyesek voltak a tanítványok. Most viszont inkább nézzünk önmagunkra és tegyük fel a kérdést: „A rövidlátás és kicsinyesség milyen formáitól kell megtisztítanom a saját lelkemet?”