SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:9-10; 4:1-15; 6:1-13; 22:1-19;

28:12-15; Zsoltár 51:3

„Ímé, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, akárhová mész, és visszahozzalak e földre. Mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit mondtam neked” (1Móz 28:15, ÚRK).

A bűnesetet követő történeteken a megtévesztés, a megromlott kapcsolatok motívuma húzódik végig, de még jobban elmélyült, mint először az Édenben. Ekkoriban a konfliktus az egész földre kiterjedt, számtalan alakot öltve.

Kain és Ábel történetében az istentisztelet módja a megoszlás és a halál katalizátora lett, és ez a jelenség az egész történelem során újból és újból felütötte a fejét.

Az özönvíz esete rávilágít, hogyan teszi tönkre Isten teremtését a lázadás és a bűn, ami nemcsak eltorzítja, hanem el is pusztítja a világot.

A küzdelem során komoly bátorítást jelent Ábrahám története, amelyben Isten bemutatja, hogy Helyettesünkként kész magára venni a lázadás következményeit.

Majd pedig Jákób, Ézsau, valamint József és testvérei történeteiben folyamatosan szembetalálkozunk a széttöredező kapcsolatokkal, amelyeket Sátán felhasznál arra, hogy családokat és népcsoportokat tegyen tönkre.

Isten hűsége azonban mindvégig megmarad, hiszen megtartja és erősíti a folyamatos zaklatástól szenvedő gyermekeit.