Nekem éppen úgy,
mint ahogy Teneked,
egy egész világot mutatott a Sátán.
Én nem ismertem, és hittem neki,
leborultam a sok kincsnek láttán.
A karjain annyi ígéret volt,
az élet sok, színes álmai:
„Mindezeket neked adom” – mondta –,
s már láttam is valóra váltani.
Nekem éppen úgy,
mint ahogy Teneked
azt mondta, hogy nem ütöm meg a lábam.
És az ismeretlen, köves utakon,
belevetettem magam a világba.
És hányszor jöttem vérző lábbal vissza,
összetörve, tépett-rongyosan,
az ígéret hegyén most koldusként állva,
könnyes szemmel, szégyenfoltosan.
Nekem éppen úgy
hazudott, mint Neked!
Hatalma volt rajtam, jártam útjait.
Most felébredve, könnyes szemmel kérdem:
megbocsátod szívem tévedéseit?
– Hozzád térek, Krisztus.
Hát hová mehetnék?
Örök élet beszéde van nálad.
Nehéz úton tanultam meg végre:
ez az egy van, mi valóra válhat.