Békesség bolyong

utcák szegletén

tárt kapura vár, beengedik-e?

Elég volna már

sok mi haszna zaj,

fegyverropogás: csend kell már ide!

Árad a könnyünk,

ezer örömünk

kifáradva hull: Törtszárnyú madár.

Volt itt sok tavasz,

az ősz is eljött:

Azt hitte a fán gyümölcsöt talál.

Tékozolt élet,

emberi végzet!

Pedig nem így volt sorsunk megírva.

Születtünk, halunk.

De amíg vagyunk:

Virág nyíljon a lábnyomunkba!