Bár Jeremiás egyedül érezte magát, de nem így volt. Isten elhívta Ezékielt, a babiloni foglyok közül, azért, hogy figyelmeztesse és vigasztalja a száműzötteket, és az Úr megerősítette szándékát, amit Jeremiáson keresztül üzent éveken át. Ezékiel szolgálatán keresztül intette a foglyokat, hogy ne higgyék el a Babilonból való azonnali visszatérés hamis ígéretét. A próféta közölte szimbólumokon keresztül azt is, hogy egy pusztító ostrom okozza Jeruzsálem vesztét, amely az emberek bűnei, hitehagyása és a bűnbánat hiánya miatt következik be.

Olvassuk el Ezékiel 8. fejezetét! Mit látott a próféta? Mit mond el ez egy vezető kultúra hatásáról, és miként befolyásolja még az élet legszentebb dolgait is? Milyen intő figyelmeztetést látunk ebben?

Nem számított, hogy Mózes könyvei és a próféták írásai többször és egyértelműen tilalmazták a bálványimádást, a pogány istenek tiszteletét, ennek ellenére ezeket mégis elkövették, még a templom szent területein is. A „könny-hullatás Tammuzért” könyörgés volt egy mezopotámiai istenért. „Sőt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bűnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertőztették az Úr házát, amelyet megszentelt vala Jeruzsálemben” (2Krón 36:14).

Olvassuk el figyelmesen Ez 8:12 versét! „A képes házban” szófordulat a fordításban kissé nehezen érthető. Egyrészt azokat a helyiségeket jelentette, ahol bálványaikat tartották, másrészt értelmezhetjük saját fantáziájuk házának és területének is, tulajdonképpen saját szívüket szimbolizálja. Mindenesetre a vének és a vezetők olyan mélyre süllyedtek, hogy azt állították: Isten már nem látja, mit tesznek és az Úr elhagyta őket. Úgy vélték: „Az Úr már nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal, mivel ezek nem fontosak.” A szent helyen, a templom szentségében az emberek mély bálványimádásba merültek, és sok egyéb olyan dolgot is elkövettek, amit Isten Igéje egyértelműen megtiltott. Ami még rosszabb, meg is magyarázták a tetteiket. Pál apostol hasonló helyzetet említett, amikor szólt azokról, akik a teremtményt imádták a Teremtő helyett (Róm 1:22-25).