Jeremiás élete és sorsa kétség kívül nem volt könnyű (s ezt a próféta elismerte). A körülmények azonban nehezebbek voltak, mint ma elképzeljük.

Olvassuk el Jer 16:1-13 verseit! Mi volt az Úr üzenete Jeremiáshoz? Még ha kemény is volt, hogyan válhatott volna áldássá a próféta számára (vö. Hós 1:1-3)?

Hóseás prófétával ellentétben, akinek feleségül kellett vennie egy parázna nőt, hogy bemutassa a nép lelki paráznasága következtében az Úr és népe között megromlott kapcsolatot, Jeremiás nem házasodhatott meg és nem lehettek gyermekei. Az izraeli kultúrában az ilyen szokás teljesen ismeretlen volt. Így Jeremiásra nézve súlyos terhet jelentett Isten eme parancsa, mivel segítőtársra, támogatásra szorult volna. A családalapítás Izrael életében elengedhetetlen, azért is, hogy ne halljon ki egyetlen család sem a nép közül. Miért nem alapíthatott családot Jeremiás? Azért, hogy saját bensőjében élje át, milyen lesz az a borzalmas idő, amikor minden családi kapcsolat megszűnik, és a fájdalom elviselhetetlen teherként nehezedik a túlélők vállaira. Jeremiás család nélküli szolgálata folyamatos intelemként és figyelmeztetésként hatott kortársaira.

Egyenesen botránykővé vált Jeremiás azáltal, amikor – Isten parancsára – nem mutatta ki részvétét a gyászoló családoknál. Nem lépett be olyan házba, ahol gyászoltak, hogy ezzel is gondolkozásra késztesse a népet, mivel nem akartak Isten megtérésre és megújulásra vonatkozó hívására válaszolni. Cselekedete a jövőre mutatott, amikor Babilon minden örömnek és ünneplésnek véget vet. Ezért az Úr megtiltotta Jeremiásnak a gyöngéd emberi kapcsolatokat, legyen az örömteli vagy gyászos. Élete és szenvedése példakép, ugyanakkor szemléltető tanulságot jelentett népének. Bárcsak hallgattak volna rá!

Ez a történet mennyiben segít nekünk értékelni az emberi támogatást, amelyet másoktól kapunk vagy amelyet másoknak adunk? Bármennyire is fontosak ezek az emberi kapcsolatok és a támogatás, hogyan tanulhatjuk meg, hogy a legjobb támogatás kizárólag az Úrtól származhat?