Az előző napi részben láttuk, hogy Jeremiás a félelme és az érzése ellenére kitartott annak tudatában is, hogy ez a végkifejlet akár a halálát is okozhatja. Jer 26:15 versében figyelmeztette a hercegeket és a népet, hogy amennyiben megölik őt, ártatlan vér kiontásáért büntetés éri őket. Jeremiás meggyőződése az volt, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban.

Olvassuk el Jer 26:16-24 verseit! Hogyan menekült meg Jeremiás a haláltól?

Jeremiást felmentik a vád alól (Jer 26:16). A vének közül néhány hozzászólt az ítélet meghozatala előtt, ezt követően alapvetően megváltozott a hangulat. Felidézték az Írásokból ismert Mikeás próféta esetét, aki több mint egy évszázaddal Jeremiás előtt élt Izraelben. Az akkori király nem bántotta Mikeást, sőt megfogadta tanácsát és az egész nép megtért. Jeremiás idejében ezek a szószólók bölcsebbek voltak, mint a vezetőik, ugyanis meg akarták óvni a nemzetet egy újabb súlyos hiba elkövetésétől, hogy Isten prófétáját halálra ítéljék.

A felmentő ítélet hangsúlyozta, hogy Jeremiás nem bűnös abban, amiben megvádolták. Azonban a papok és a próféták gyűlölete még tovább fokozódott vele szemben, amikor az ítélet után szabadon eltávozhatott Jeremiás a templomból. A bosszú és a harag tovább erősödött bennük, hogy egy későbbi időben minden erejükkel lecsapjanak Jeremiásra. A felmentés csupán pillanatnyi megkönnyebbülést jelentett a próféta számára, mivel az életveszély nem hárult el véglegesen.

Azt látjuk, hogy néhányan tanultak saját helyzetükből, miközben mások visszautasították e lehetőséget. Néhány évszázaddal később hasonlót látunk Gamáliel óvatos tanácsában azzal kapcsolatban, hogy miként kezeljék Jézus követőit.

Olvassuk el ApCsel 5:34-41 verseit! Milyen párhuzamot fedeztünk fel Jeremiás történetével? Mi több, mit tanulhatunk a történelemből és azoknak az embereknek a hibájából, akik előttünk éltek?