Olvassuk el Jer 26:1-6 versét! Milyen reménységet ad népének az Úr?

Az üzenet e helyen ugyanaz volt, mint a teljes Szentírásban, ahogyan az Ó- és az Újszövetségben megjelenik: a bűnbánatra és a megtérésre való felhívás, hogy forduljanak el a bűneiktől és fogadják el az Isten által felajánlott megváltást.

Mi az üzenet lényege a következő versekben? 2Krón 6:37-39; Ez 14:6; Mt 3:2; Lk 24:47; ApCsel 17:30

„Júda lakosai mind méltatlanok voltak erre, de Isten nem mondott le róluk. Nekik kellett nevét megdicsőíteniük a pogányok között. Sok olyan embernek kellett még meglátnia Isten jellemének dicsőségét, akik addig egyáltalán nem ismerték tulajdonságait. Isten világossá akarta tenni, hogy irgalma folytán milyen tervet készített. Ezért küldte minduntalan szolgáit, a prófétákat ezzel az üzenettel: ťTérjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteibőlŤ (Jer 25:5)! ťCsak nevemért tűrtem ilyen sokáig – mondta Ézsaiás által – dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemetŤ (Ézs 48:9, 11)!” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 197. o.).

Az Ó- és Újszövetségben Isten üzenete mindig ugyanaz: bűnösök vagyunk, gonoszat cselekedtünk és megérdemeljük a büntetést. De Krisztus keresztáldozata révén Isten lehetőséget biztosít számunkra a megváltásra. Fel kell ismernünk saját bűnünket és Jézus érdemeire kell hittel tekintenünk, amit Isten ingyen kínál fel nekünk, méltatlanságunk dacára. Bánjuk meg tehát bűneinket, mivel az igazi bűnbánat azt eredményezi, hogy Isten kegyelme által az életünkből kizárjuk a bűnt.

Nem az a fontos, hogy mit követtünk el, hiszen megbánhatjuk bűneinket, amelyekre van bocsánat. Ez az evangélium nagyszerű hozománya. Milyen bűnöket kell most megbánnod?