„Júda hitehagyásának utolsó éveiben a próféták intései látszólag nem sok eredményre vezettek. Amikor pedig a káldeusok seregei harmadszor és egyben utoljára ostromolták Jeruzsálemet, mindenkit elhagyott a remény. Jeremiás teljes pusztulást jövendölt, és mivel változatlanul hangoztatta, hogy Júda adja meg magát, börtönbe vetették. Isten azonban nem hagyta reménytelen kétségbeesésben a városban levő hűséges maradékot. Jeremiás még akkor is kapott új kinyilatkoztatásokat a Menny megbocsátó és megmentő készségéről, amikor a jövendölésein gúnyolódók szigorúan őrizték. Ezek a kijelentések azóta is a vigasz kimeríthetetlen forrását nyújtják Isten egyházának” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 289. o.).

Elemezd ezt a kifejezést: „a Menny megbocsátó és megmentő készsége”! Gondolj mindazokra az utakra, amikor számunkra is megmutatta az Úr „a Menny megbocsátó és megmentő készségét”. A keresztnek ez a feladata, hogy megmutassa nekünk ezt a készséget. Ismerjük Isten Igéjét, amely kinyilatkoztatja számunkra a megváltás tervét. Megkaptuk a Prófétaság Lelke csodálatos ajándékát is. Milyen más módon láthatjuk még „a Menny megbocsátó és megmentő készségét” életünkben?

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. „És mondának, Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind a maradékért; mert kevesen maradtunk meg e sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket” (Jer 42:2). Mit mond el ez a vers és Jer 23:3 a maradékról Jeremiás könyvében?

2. Könnyű fürkésző szemmel figyelni a szent történelmet, benne felfedezni Isten népének hibáit, lelki hiányosságait, gyengeségeit. Vissza is kell tekinteni, mivel ezek a bibliai történetek a mi tanulságunkra írattak meg (1Kor 10:11). A szomorú dolog ebben az, hogy sokan akkor azt hitték, hogy jót cselekszenek és megfelelő a kapcsolatuk az Úrral. Milyen figyelmeztetésnek kell lennie még előttünk? Mennyire vagyunk vakok a saját helyzetünk megítélésében? Miért kell ebben a folyamatban a keresztet helyezni a középpontba? Mi történne velünk, ha nem lenne a kereszt a lelki életünk középpontjában?