Az isteni elhívás bizonyossága ellenére Jeremiás megrémült, és nem érezte magát készen a feladatra. Jeremiás nem akarta a prófétai hivatást, mivel a kortársaknál sok rosszat látott.

Mi a közös Ézsaiás és Mózes elhívásában? Vessük össze Jer 1:6 és 2Móz 4:10-15, valamint Ézs 6:5 verseit!

Egyikük sem érezte magát készen a feladatra. Valószínűleg ez nélkülözhetetlen előfeltételt jelentett a prófétai szolgálathoz, hogy önmagát méltatlannak és alkalmatlannak érezze az az ember, aki ilyen fontos és rendkívüli feladatot elvállal. A Teremtő Isten szóvivője? Nem csoda, hogy először mindenki megriad a feladattól.

Figyeljük meg Jeremiás első reakcióját, amikor az Úr elhívja! Azonnal azzal érvelt, hogy képtelen a szólásra, hasonlóan Mózeshez. Ézsaiás próféta is megemlítette tiltakozásában a száját és az ajkait. Mindkét próféta tudta, hogy bármit is tartalmazzon az elhívás, mindenképpen magában foglalja a beszédet, a kommunikációt. Istentől kapnak majd üzeneteket, és feladatuk lesz ezeket továbbítani másoknak. A mai helyzettel ellentétben, amikor egy honlapot készíthetnének vagy sms-üzenetet küldhetnének, akkor ez a kommunikáció gyakran szemtől szemben valósult meg. Képzeld el, ahogy tisztességtelen vezetők és engedetlen emberek előtt állsz, és őket kell megdorgálnod, figyelmeztetned! A próféták vonakodása így érthető.

Olvasd el Jer 1:7-10 verseit! Mi Isten válasza Jeremiásnak? Milyen ígéretet és reményt kell, hogy jelentsen számunkra ez a válasz, bármire is hívott el bennünket Isten?