SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 15:38-41;

1Korinthus 1:22-24; 15:12-22; 1Timóteus 6:12; 2Timóteus 4:7

„Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van” (Fil 3:13-14, ÚRK).

Az Ószövetség prófétai üzeneteinek, a zsidó történelemnek, valamint Jézus életének és tanításainak alapján Pál kifejlesztette a megváltás történelmének keresztény koncepcióját, aminek a központjában Krisztus élete, halála és feltámadása állt. Pál neveltetésében szerepe volt úgy a judaizmusnak, mint a görög-római társadalom hatásának, ezért az apostol elegendő ismerettel rendelkezett ahhoz, hogy képes legyen kiemelni az evangéliumot a zsidó élet polgári, rituális és erkölcsi szokásainak bonyolultságából, és megközelíthetőbbé tenni a kulturálisan sokszínű világ számára.

Pál a hívőkhöz intézett tizenhárom levelében az emberek életére alkalmazta a hitet, érintve tantételeket és gyakorlati kérdéseket is. Tanácsolt, bátorított és figyelmeztetett a személyes keresztényi élet, a kapcsolatok és a gyülekezeti élet kérdésköreiben. Ezzel együtt leveleinek fő témája a megfeszített Jézus Krisztus volt (lásd 1Kor 2:2).

Pál nemcsak levélíró volt, hanem a legkiemelkedőbb misszionárius apostolként vált ismertté, aki hirdette az evangéliumot Szíriától Itáliáig, talán még Spanyolországban is. Egy évtized leforgása alatt a Római Birodalom négy tartományában is alapított gyülekezeteket.

Ezen a héten Pál küldetésével és üzenetével foglalkozunk.