„…így hirdethettem Jeruzsálemtől kedve mindenfelé egészen Illíriáig Krisztus evangéliumát” (Róm 15:19, RÚF). Mi az a meghatározó eleme minden missziómunkának, amit ebben a versben megtalálhatunk (lásd még 1Kor 1:23; 2:2; Gal 6:14; Fil 1:15-18)?
Pál missziós fáradozásairól az mindenképpen elmondható, hogy bárhová is ment, az általa hirdetett üzenet központjában Krisztus és a kereszt eseményei álltak. Így hűséges volt a Krisztustól kapott elhíváshoz, hogy Jézusról prédikáljon. A mai misszió üzenete is nyilvánvalóan ez: bármi másról prédikálunk és tanítunk is (és hetednapi adventistaként annyi mindent kaptunk, amit be kell mutatnunk a világnak), elengedhetetlen, hogy minden missziós tevékenységünknek a homlokterében és középpontjában Krisztus és a kereszt álljon.
Pál nem úgy beszélt Jézusról, mint valami objektív igazságról, majd pedig boldogan ment tovább a maga útján. Munkájának lényeges része volt, hogy ahol csak lehetett, területről területre járva keresztény közösségeket alakítson ki. A szó legigazabb értelmében „gyülekezetalapító” volt.
Missziós tevékenységének volt még egy másik eleme is.
Olvassuk el Kol 1:28 versét! Hogy hangzik, amit itt mond Pál? Evangelizálásra vagy tanítvánnyá tételre utal?
Pál több leveléről elmondhatjuk, hogy egyértelműen nem evangelizációs jellegűek, legalábbis nem úgy, ahogy ezt a kifejezést használni szoktuk. Vagyis nem azokat szólítja meg bennük, akik még nem részei a hívők közösségének. Ellenkezőleg! A levelek többsége már megalapozott gyülekezeti közösségeknek szól. Vagyis Pál missziós tevékenységének részét képezte a lelkipásztori gondoskodás, a nevelés, a gyülekezetek erősítése is.
Munkálkodásának legalább három központi elemét figyelhetjük meg: hirdette Jézust, gyülekezeteket alapított és a meglévő gyülekezeteket erősítette.
Idézzük fel azt az alkalmat, amikor utoljára tettünk bizonyságot valakinek! Mennyire kapott központi helyet a szavainkban Jézus? Mit tehetünk azért, hogy valóban mindig Jézus álljon az üzenetünk középpontjában?
Letöltés |