Milyen képet kapunk ApCsel 2:44-47 és 4:34-37 verseiből az őskeresztény egyházról?

Egy darabig igen jól mentek a dolgok az első hívők között. Azonban mivel minden ember bűnös, hamarosan kialakultak bizonyos feszültségek.

Milyen problémák ütötték fel a fejüket, és mit tett az egyház ezek megoldásáért (ApCsel 6:1-7)?

A jeruzsálemi gyülekezet gyors fejlődése társadalmi feszültséget is maga után vont. Fülöpöt szintén kinevezték abba a csoportba, amelynek ezzel a problémával foglalkozni kellett. A megtértek között voltak hátrányos helyzetű, nehéz anyagi helyzetben lévő emberek is, akiknek a naponkénti közös étkezéseken való részvétele egyre nagyobb feladatokat rótt az egyház vezetőire. Zúgolódás indult el amiatt, hogy a görögül beszélő özvegyasszonyok nem kaptak annyi ételt, mint a többiek. Ez különösen érzékeny kérdés volt, tekintettel a héber próféták figyelmeztetéseire, akik arra intettek, hogy nem szabad elhanyagolni az özvegyeket és az árvákat.

A komoly kérdés megoldása érdekében a tizenkét apostol összehívott minden hívőt. Javaslatot tettek hét férfi kiválasztására, akik Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek voltak, és szó szerint szolgáltak az asztalok körül, hogy a tizenkettő „az igehirdetés szolgálatában” (ApCsel 6:4) maradhasson. Mind a hét férfinak görög neve volt, talán ezzel is jelezni kívánták, hogy egyensúlyt akarnak teremteni a hátrányba került görög özvegyasszonyok szociális ellátását illetően. A diakónusok között volt Fülöp is. Itt hallunk róla először a Bibliában.

Az apostolok érvelése szerint újabb vezetőkre volt szükség, hogy őket ne terhelje le túlságosan a hétköznapi élethez szükséges források elosztása. Az apostolok hangsúlyozták, ők arra hívattak el, hogy Isten Igéjének és az imádságnak szenteljék magukat.

A helyi gyülekezetünkben milyen kérdések oszthatják meg a tagokat? Hogyan használhat fel bennünket Isten e gondok enyhítésére?