„Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak. Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia” (Jn 12:20-23, ÚRK). Hogyan tanúsítja ez az eset is, hogy az emberek szívük mélyén vágyódnak a megváltás, a reménység után, és válaszokat keresnek, amelyeket csak Jézus adhat meg?

Ezek a görögök valószínűleg megtértek, elfogadták a judaizmust, ezért is léphettek be a templom területére, legalábbis a pogányok udvaráig. A kommentárok megjegyzik, hogy a görögök Fülöphöz fordultak, aki ugyan izraelita volt, de görög nevet kapott. Talán éppen ez vonzotta őket hozzá. Ezek szerint az úttörő keresztény munkát végezhetik külföldi misszionáriusok, akik érzékenyek a kulturális kérdésekre és jóindulattal, megértően közelednek azokhoz, akiket meg akarnak nyerni Krisztusnak, mégis alapvetően azok tudnak a legeredményesebben munkálkodni, akiknek a háttere megegyezik a célcsoportéval.

A görögök csupán néhány nappal a kereszt eseményei előtt keresték fel Jézust. Kétségkívül elcsodálkozhattak azon, amit a szenvedéséről, haláláról és végső győzelméről mondott. (A mennyből jövő hang is elgondolkodtathatta őket.) Jézus számára bizonyára bátorítólag hatott, hogy „látni” akarták. Jövetelük jelezte, hogy kezdetét veszi a világ evangelizációja. A farizeusok is előre látták ezt, amikor kifakadtak: „Ímé, mind e világ őutána megy” (Jn 12:19).

Tehát itt a judaizmus körein kívül álló férfiak akartak Jézushoz fordulni. Micsoda jele volt ez annak, hogy a világ felkészült engesztelő halálára! A görögök a világ különböző népeit, törzseit és embereit jelképezték, akik Jézushoz közelednek. A Megváltó keresztje minden országban, minden időben vonzani fogja az embereket (32. vers). A tanítványok azt fogják tapasztalni, hogy a világ készen áll az evangélium fogadására.

Olvassuk el Jn 12:20-32 szakaszát! Mit mond Jézus arról, hogy az ember elveszíti az életét, hogy megtartsa? Miért mondja ezt ebben a helyzetben? Hogyan tapasztaltuk már azt, amiről Jézus beszélt?