Mit tudhatunk meg 2Kir 5:11-14 verseiből Naámánról és arról, hogy mi mindent kellett megtanulnia? És számunkra mi a tanulság ebből?
Naámán talán nem habozott volna, ha Elizeus próféta személyesen kimegy előkelő vendégéhez, és a pogány vallásokban megszokott ördögűző mozdulatokat tesz, varázsigéket mormol, meg egyéb rituálékat követ. Fogadtatásában azonban két dolog is zavarta. Egyrészt a próféta nem lépett ki a házából üdvözlésére, és mindennek tetejében pedig elküldte a Jordán folyóhoz, hogy majd ott gyógyul meg a leprából.
A protokoll szabályai szerint Naámánnak igaza volt. Eliezusnak ki kellett volna mennie elé. Damaszkusz tisztább vizű folyói kétségkívül jobbak voltak az iszapos Jordánnál. Isten viszont Elizeus által éppen egy izraeli folyóhoz, a Jordánhoz küldte Naámánt. A gyógyítás egész folyamatát úgy tervezte el az Úr, hogy bemutassa: először is, van prófétája az igaz Istennek Izraelben, másodszor pedig, az Úr megjutalmazza a hívő engedelmességét.
Naámánt meggyőzték kísérői, hogy engedelmeskedjen új, isteni „parancsnokának”, legalább próbálja meg. Azzal érveltek, hogy Naámán elviselte volna, ha a javasolt gyógymód különösen bonyolult, és így végül rá tudták beszélni. Nem lehetett könnyű legyőznie a büszkeségét, amikor egy kis rabszolgára meg egy idegen prófétára hallgatott, aki ráadásul nem is tanúsított nagy tiszteletet iránta, végül pedig még a saját szolgái is győzködték. Csakhogy kétségbeesetten vágyott a gyógyulásra.
„Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult” (2Kir 5:14).
A hadvezér győzött büszkesége felett és eleget tett Isten kinyilvánított akaratának. Amint hétszer belemerült az iszapos Jordán folyóba, meggyógyult.
Hogyan mutatkoznak meg azok az elvek Naámán történetében, amelyekről Róm 6:4-11 verseiben is olvashatunk? Milyen módon tapasztaltuk már a Krisztusban való „új élet” valóságát?
Letöltés |