Olvassuk el Lk 24:13-49 verseit, amelyek közvetlen a Krisztus feltámadása utáni eseményekről szólnak. A különböző találkozások alkalmával mire mutatott rá Jézus, hogy segítsen az embereknek megérteni a történteket? Miért olyan fontos ez még ma is, amikor bizonyságot teszünk a világban?

A feltámadásnak önmagában is elég bizonyítéknak kellett volna lenni arra, hogy Jézus a Messiás. A keresztre feszítés előtt megverték és megkínozták, majd a kereszten átszúrták az oldalát, azután levették a keresztről, begöngyölték fehér gyolcsba és elhelyezték a sírba. Még ha feltételeznénk is azt a teljes képtelenséget, hogy Jézus túlélte a keresztre feszítést és a temetést, majd véresen, összetört testtel valahogy kitántorgott a sírból, semmiképp sem keltette volna a győztes Messiás képét.

Mindenesetre Jézus valóban „élt és virult”: az Emmaus felé vezető úton hosszú kilométereket tett meg gyalogszerrel a két tanítvánnyal. Közben figyelmüket a Szentírásra irányította, és szilárd bibliai alapot vetett hitüknek.

Azután megjelent a tanítványoknak, megmutatta valóságos testét, együtt evett velük, sőt Isten Igéjéből is idézett. „És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai” (Lk 24:46-48).

Jézus itt nemcsak az Írásból idézett (miközben valóságos testben ott volt a tanítványokkal), hanem arra használta fel az Igét, hogy segítsen nekik pontosan megérteni a történteket. Közvetlenül feltámadásához kötötte a misszióparancsot, hogy követői minden népnek hirdessék az evangéliumot. Mint ahogy az Isten-voltát igazoló, elsöprő erejű bizonyítékok esetében, Jézus mindig is Isten Igéjére irányította a követői figyelmét. Fontos ez számunkra is, hiszen ha nem ismernénk Isten Igéjét, honnan tudnánk, hogy a küldetésünk: elvinni az örömhírt a világnak? Egyáltalán honnan tudnánk, hogy van evangélium? A Biblia tehát éppen olyan fontos a mi életünkben is, mint Jézus és tanítványai életében volt.

Mennyi időt töltünk az Ige tanulmányozásával? Hogyan hat az életünkre, döntéseinkre és kapcsolatainkra?