JÚDÁS

„Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott” (Lk 22:3). Kétségtelen, hogy Sátán nagy erőfeszítéseket tett az összes tanítvány megkaparintásáért. A többiekkel ellentétben mi miatt vált Júdás könnyű prédává az ellenség számára?

Lukácstól tudjuk, hogy Jézus egész éjjel imádkozott a domboldalon, mielőtt kiválasztotta a tanítványait (Lk 6:12-16). Hitte, hogy a tizenkét tanítvány Isten ajándéka számára (Jn 17:6-9). Vajon Júdás személye is válasz volt az imákra? Hogyan értelmezhetjük másként a történetet, mint úgy, hogy még Júdás árulásával és hitehagyásával is Isten célja teljesedett (2Kor 13:8)? Júdás valóban igen tehetséges volt, lehetett volna belőle egy másik Pál, ő viszont egészen rossz irányba tartott. Ami számára is Gecsemáné-kertben szerzett tapasztalat lehetett volna, „édenkerti” bukássá vált. „Addig dédelgette… a kapzsiság ördögi lelkületét, míg ez lett a kormányzó, mozgató ereje életének. A Mammon iránti szeretete felülmúlta Krisztus iránti szeretetét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 619. o.). Amikor Jézus öt kenyérrel és két hallal jóllakatta az ötezres tömeget, Júdás volt az első, aki felmérte e csoda politikai jelentőségét, és „előállt azzal a tervvel, hogy Jézust akár erőszakkal is tegyék meg királynak” (i. m. 622. o.). Jézus azonban leleplezte ezt a kísérletet, és ezzel kezdődött Júdás kiábrándulása. „Vágyai magas hőfokon izzottak. Kiábrándulásának, csalódásának annál keserűbbnek kellett lennie” (i. m. 622. o.). Egyértelmű: Júdás, mint sokan mások, hitte, hogy Jézus földi királyság megalapítására fogja használni rendkívüli hatalmát, és persze ő jó pozíciót kívánt ebben a birodalomban. Milyen tragikus, hogy a soha meg nem alapított földi királyságban betöltendő posztra vágyódva elveszítette helyét Isten örök, biztosan eljövendő országában! Egy másik esetben, amikor Jézus egyik elkötelezett követője drága illatszerrel kente meg a Megváltó lábát, Júdás pazarlásként értékelte a gesztust (Jn 12:1-8). Ő csak a pénzt látta, és pénzimádata beárnyékolta a Jézus iránti szeretetét. Mivel ennyire lefoglalta a pénz- és a hatalomvágy, a menny felbecsülhetetlen értékű ajándékát is „be akarta árazni” (Mt 26:15). Ettől a pillanattól kezdve „bement pedig a Sátán Júdásba” (Lk 22:3, ÚRK), így veszett el az örökkévalóság számára.

A társadalmi rang, a hatalom vagy a pénz önmagában nem rossz. A probléma akkor kezdődik, amikor ezeknek a dolgoknak (vagy bármi másnak) az árnyéka rávetődik az Isten iránti hűségünkre. Miért fontos mindig alapos önvizsgálatot tartani, nehogy Júdáshoz hasonlóan mi is becsapjuk magunkat?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 2. negyedév

Lukács evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: