A történelem hajnalán Isten megteremtette Ádámot és Évát, egy gyönyörű kertbe helyezte, azután megáldotta őket minden jóval és széppel, ami életükhöz és boldogságukhoz kellett. Ám hamarosan valami rendkívüli történt: megjelent Sátán (1Mózes 3. fejezet). Megkísértette az első emberpárt, és ezzel a frissen teremtett földet a jó és a gonosz, az Isten és a Sátán közötti küzdelem kellős közepébe taszította.

Isten időzítése szerint a kereszt előtti órákban pedig egy másik kert lett küzdelem helyszíne (Lk 22:39-46), ahol az igazság és a hamisság, a bűntelenség és a bűn, Istennek az emberiség megmentésére vonatkozó terve és az emberek elpusztítását célzó sátáni akarat csapott össze.

Édenben a bűn mélységeibe zuhant a világ, a Gecsemáné-kertben viszont Jézus megszerezte a végső győzelmet számára. Édenben az ember énje szállt szembe Istennel, a Gecsemáné-kert viszont annak lett tanúja, hogy Jézus egészen alárendelte magát Istennek, és győzött a bűn felett.

Hasonlítsuk össze az Édenben történteket azzal, ami a Gecsemáné-kertben zajlott (Lk 22:39-46)! Mi volt az óriási különbség a két eseménysorozat között?

A Gecsemánéban két kulcsfontosságú dolog történt: az első, hogy Sátán a legaljasabb módon próbálta meg eltéríteni Jézust az Istentől kapott küldetéstől és céltól; a második pedig a legnemesebb példa arra, hogyan kell Isten erejére támaszkodva megvalósítani az Ő akaratát és célját. A Gecsemáné bizonyítja, hogy bármilyen heves is a csata és bármilyen gyengék vagyunk is, mindazok számára biztos a győzelem, akik tapasztalták már az ima erejét. Ahogy Jézus imájának híres mondata is szól: „mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen” (Lk 22:42)! Sátán minden seregét felvonultatta Jézus ellen, akinek szeretett tanítványai eközben teljesen érzéketlenek maradtak Uruk szenvedései idején. A Megváltó arcán vércseppek gördültek, az áruló csókja csak egy leheletnyire volt, a papok és a templomszolgák pedig közeledtek. Jézus azonban bemutatta, hogy az ima és az Isten akarata előtti meghajlás megadja a szükséges erőt az élet súlyos terheinek elviseléséhez.

Következő alkalommal, amikor heves kísértés ér, hogyan szerezhetünk mi is olyan tapasztalatot, mint Jézus a Gecsemánéban? Nem kell úgy járnunk, mint Ádám és Éva az Édenben! Mi az a lényeges elem, ami a kettő közötti különbséget jelentette?